Sánta Tibor:
Közel 30 éve gyakorlom a Shotokan karatét, amikor megismerkedtem ezzel a stílussal még nem gondoltam, hogy egy életre szóló szerelem lesz belőle.

Ahogy, haladtam a gyakorlással úgy mutatta meg magát a karate stílus egyre szebb és összetettebb technikai repertoárját. Fontosnak tartom, hogy a karate nem csak a testet, ha nem az elmét is megmozgatja, nagyon sokat segít a koncentrálásban és a megfelelő fókuszálásban. Ezt a katate edzéseken kívül is nagyon hasznos.

Mindenkinek ajánlani tudom kortól és nemtől függetlenül a karatét amit egész életünkben tudunk és kell is gyakorolni. Minden kornak meg van a maga kihívása, aminek folyamatosan meg kell felelni, ez számomra nagyon vonzó. 

Sánta Barnabás:

Hat évesen kezdtem karatézni, egy gyermek film hatására nyilván ekkor még nem annyira tudatosan, mint az később kialakult. Gyerekként nagyon sokat versenyeztem, ami nem nagyon ragadott magával, de a csapat amiben ezt folytattam az jó volt és szívesen töltöttem velük az időt. Ahogy teltek az évek és egyre magasabb szintre jutottam úgy kezdett érdekelni a karate összetettsége a technikák végrehajtásának metódusa és a technikák mélyebb értelmezése. Ezért a tradicionális (budo) karatét kezdtem gyakorolni, ami abban különbözik a verseny karatétól, hogy nem csak a fizikai végrehajtásra korlátozódik, hanem a technikák megértését tűzi ki célul ez nehezebb és sokkal több gyakorlást igényel, de egy olyan varázslatos útra visz, ami teljes egészében feltárja az emberi test összegséget és csodálatos felépítést. Rávilágít arra, hogy a testrészek mennyire összehangolt mozgásra képesek és milyen eredménnyel jár, ha ezt megtanuljuk megfelelő módon használni. Minden gyakorlással töltött idő újabb és újabb dolgot tár fel ebből a csodálatos világból. Ezért ajánlom mindenkinek mert ezt egy életen keresztül lehet és kell gyakorolni és mindig tartogat számunkra meglepetéseket.

Mihalik László:

1994-ben kezdtem el foglalkozni Harcművészettel. Mindig is vonzott ez a világ és gyerekként 1 évig jártam is Karate edzésre, de az akkori mester nem folytatta az oktatást, így abba maradt. Fiatal felnőttként kezdtem újra egy akkori évfolyam társam ötlete nyomán. Aikido-val kezdtem, utána jött a Krav Maga, majd az Eskrima és a Karate. A fizikai fejlődés mellett már az elején feltűnt, hogy a Harcművészet és általában a sport milyen jelentős személyiségfejlesztő hatással bír. Az edzések során fejlődik a kitartás, az önbizalom, a koncentráció és megtanuljuk mi is az igazi tisztelet. Szintén itt tanultam meg, hogy milyen fontos a csapatszellem és mennyivel könnyebb csapatban edzeni és dolgozni. Bár a Harcművészet alapvetően egyéni sport, mégis egy jó csapat képes átsegíteni a mindennapok monotonitásán. Motivál és motivációt vár. Rájövünk, hogy igazán segíteni egy fáradt vagy elcsigázott csapattárson csak példamutatással tudunk. Megértjük, hogy egy jó mester (vagy akár vezető) megmutatja és nem egy széken ülve magyaráz.

Hiszem azt, hogy a Harcművészet sokat segített abban, hogy azzá emberré válljak, aki ma vagyok. Ezek olyan emberi értékek, melyek nem csak a Karate gyakorlása során, hanem az élet minden területén segítenek. A legfontosabb célom a tanítással, hogy ezeket az értékeket megmutassam és átadjam a tanítványainknak. Fejlődni soha nem késő.